1Jaj nekem, mert úgy jártam, mint amikor a gyümölcsöt szedik, és a szőlőt szüretelik, de egy enni való fürt sem maradt, sem egy korai füge, amelyre vágyott a lelkem!
2Kiveszett e földről a kegyes, és nincs igaz az emberek között. Mindnyájan vérszomjasan ólálkodnak, mindenki hálóval vadássza testvérét.
3A kezük gyakorlottan viszi véghez a gonoszt. A fejedelem követelőzik, és a bíró fizetségre vár. A főember is elmondja lelke kívánságát, és összeszövetkeznek.
4Aki a legjobb közöttük, olyan, mint a tüskebokor, a legigazabb pedig rosszabb, mint a tövisbokor. Eljött őrállóid napja és a te büntetésed: most következik a zűrzavar.
5Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok az ismerősökben! Az öledben ülő előtt is zárd be szád ajtaját.
6Mert a fiú bolondnak tartja apját, a leány anyja ellen támad, a meny pedig anyósa ellen: az embernek a saját háza népe az ellensége.
7De én az ÚRra nézek, várom szabadító Istenemet. Meghallgat engem az én Istenem!
8Ne örülj, ellenségem! Ha elesem is, fölkelek, még ha a sötétségben laknék is, az ÚR az én világosságom.
9Az ÚR haragját hordozom, mert vétkeztem ellene, de majd lefolytatja peremet, és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, és meglátom igazságát.
10Meglátja majd ellenségem is, és szégyen borítja el azt, aki azt mondta nekem: Hol az ÚR, a te Istened? Szemem látja majd, hogy íme, széttapossák, mint az utca sarát.
11Eljön falaid fölépítésének napja. Azon a napon kibővül a határ!
12Azon a napon eljönnek hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomtól a folyamig, a tengertől a tengerig és a hegyektől a hegyekig.
13Pusztává lesz a föld a lakói miatt, cselekedeteik gyümölcsei miatt.
14Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely magányosan lakik az erdőben, a Karmel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjaiban!
15Csodákat láttatok veled, mint az Egyiptom földjéről való kijöveteled idején.
16Látják ezt a népek, és szégyent vallanak minden erejükkel. Kezüket szájukra teszik, fülük megsüketül.
17A port nyalják, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekeikből. Remegve folyamodnak az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek majd tőled!
18Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi öröksége maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
19Hozzánk fordul, és megkönyörül rajtunk, eltapossa álnokságainkat. A tenger mélyébe veted minden bűnünket!
20Hűséget mutatsz Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még a régmúlt időkben.