Micah 4
1 Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan áll a hegyek fölött, kiemelkedik a halmok közül, és népek özönlenek hozzá.
2 Sok nép megy oda, és azt mondják: Gyertek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához, hogy tanítson minket útjaira, és az ő ösvényein járhassunk! Mert Sionból jön a tanítás, és az ÚR beszéde Jeruzsálemből.
3 És sok nép fölött ítélkezik, és megfeddi a távoli, erős nemzeteket is. Kardjaikat kapává kovácsolják, dárdáikat pedig metszőkésekké. Nép népre fegyvert nem emel, hadakozást többé nem tanul.
4 Mindenki szőlője és fügefája alatt ülhet, és senki sem rettenti meg őket, mert a Seregek URának szája szólt.
5 Mert ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, Istenünknek nevében járunk örökkön-örökké.
6 Azon a napon, azt mondja az ÚR, összegyűjtöm a sántákat, és összeszedem az elszéledteket, akiket megsanyargattam.
7 A sántát maradékká, az elszéledteket pedig erős nemzetté teszem, és az ÚR uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
8 És te, Sion leányának vára, a nyáj őrtornya! Eljön hozzád és elérkezik az egykori hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.
9 Miért kiáltasz hát annyira? Nincsen közötted király? Elveszett a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?
10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a vajúdó asszony! Mert íme, kimész a városból, a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig kell menned. Ott szabadulsz meg, ott vált ki az ÚR ellenséged kezéből.
11 Mert íme, sok nemzet gyűlt össze ellened, akik azt mondják: Legyen tisztátalanná! Legeltessük szemünket a Sionon!
12 De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik szándékát, hogy ő gyűjti össze őket, mint a kévéket a szérűre.
13 Kelj föl és csépelj, Sion leánya! Mert vassá teszem szarvaidat, patáidat pedig érccé teszem, és sok népet összetörsz. Rablott kincseiket az ÚRnak áldozod, javaikat pedig az egész föld Urának.