1Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
2Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre!
5De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
6A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette.
8Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók.
9Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
10Kimentek azért a szolgák az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
11Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája.
12Így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13Akkor a király azt mondta a szolgáinak: Vigyétek el, és kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
14Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt beszédében.
16Majd elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját igaz módon tanítod, és senkire sem vagy tekintettel, mert nem az emberek személyére nézel.
17Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18Jézus pedig, ismerve álnokságukat, így szólt: Mit kísértetek engem, képmutatók?
19Mutassatok nekem egy adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
20Ekkor azt kérdezte tőlük: Kié ez a kép és a felirat?
21Azt felelték: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak azt, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami az Istené!
22Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, majd otthagyták, és elmentek.
23Azon a napon a szadduceusok is felkeresték, akik azt állították, hogy nincs feltámadás, és egy kérdést intéztek hozzá:
24Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére vegye el annak feleségét, és támasszon utódot testvérének.
25Volt pedig nálunk hét testvér, és az első, miután megházasodott, meghalt, és mivelhogy nem volt utóda, feleségét a testvérére hagyta.
26Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, és így egészen a hetedikig.
27Végül az asszony is meghalt.
28A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt?
29Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben.
31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek, amikor így szólt:
32„Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene.
33Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott a tanításán.
34A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek,
35majd egy törvénytudó közülük, próbára akarva tenni őt, megkérdezte tőle:
36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38Ez az első és nagy parancsolat.
39Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41Most, hogy a farizeusok így összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus:
42Hogyan vélekedtek Krisztusról, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé.
43Ismét kérdezte őket: De hát hogyan hívhatja őt Dávid a Lélek által urának, amikor azt mondja, hogy
44szólt az Úr az én Uramnak: ülj jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem.
45Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet neki fia?
46Erre senki sem tudott felelni neki egyetlenegy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle többé senki semmit.