1Miután befejezte a nép előtt elmondott összes beszédét, bement Kapernaumba.
2Egy százados szolgája, akit ura nagyon megbecsült, beteg volt, és már haldoklott.
3Az pedig, amikor hallott Jézus felől, elküldte hozzá a zsidók véneit, és arra kérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
4Azok Jézushoz mentek, és ilyen szavakkal kérlelték őt: Méltó, hogy megtedd neki,
5mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.
6Jézus azért elment velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
7Sőt magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.
8Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim, és ha az egyiknek azt mondom: „Menj el!”, elmegy, vagy a másiknak: „Gyere ide!”, idejön; és ha szólok a szolgámnak: „Tedd meg ezt!”, megteszi.
9Jézus pedig ezeket hallva elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva azt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ekkora hitet még Izráelben sem találtam!
10És a küldöttek visszatérve a házhoz a beteg szolgát már egészségesen találták.
11Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment tanítványaival, és nagy sokaság követte.
12Amikor pedig a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egyetlen fiát az anyjának, aki özvegyasszony volt, és a városból nagy sokaság kísérte.
13Amikor az Úr meglátta, megszánta, és azt mondta neki: Ne sírj!
14Odament, megérintette a koporsót, az azt hordozók pedig megálltak. Ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!
15Ekkor a halott felült, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt az anyjának.
16Félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent. Ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.
17És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában és mindenütt a környéken.
18Jánosnak mindezt hírül vitték a tanítványai. Ő pedig magához hívott kettőt a tanítványai közül,
19és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
20Amikor azért azok a férfiak odaérkeztek, azt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
21Abban az órában pedig sokakat gyógyított meg betegségekből, különféle bajokból, gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát.
22És Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok, hogy a vakok visszanyerik látásukat, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik.
23Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.
24Amikor elmentek János követei, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Mit látni mentetek ki a pusztába, szélingatta nádszálat?
25Hát mit látni mentetek ki, finom ruhába öltözött embert? Hiszen akik drága öltözetben vannak, és bővölködnek, a királyok palotáiban találhatók.
26Hát mit látni mentetek ki? Prófétát? Bizonnyal, de mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
27Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti előtted az utat.
28Mert mondom nektek, hogy az asszonytól születettek között egy sem nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.
29Amikor hallotta ezt az egész nép és a vámszedők, igazat adtak Istennek, és megkeresztelkedtek János keresztségével.
30A farizeusok pedig és a törvénytudók magukra nézve elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.
31Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit, és mihez hasonlók?
32Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak kiáltoznak, és ezt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siratóénekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.
33Mert eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és azt mondjátok: Ördög van benne.
34Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme, falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
35És a bölcsesség beigazolódott minden gyermeke által.
36A farizeusok egyike arra kérte, hogy vele egyék. Bement azért a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37A városban volt egy bűnös életű asszony, aki amikor meghallotta, hogy ő a farizeus házánál van vendégségben, egy alabástromedényben drága kenetet hozott,
38megállt mögötte a lábánál sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg, majd csókolgatta, és megkente drága kenettel.
39Amikor látta ezt a farizeus, aki őt meghívta, azt mondta magában: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki hozzáér; tudná, hogy bűnös.
40Jézus pedig így felelt: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő így szólt: Mester, mondd!
41Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz pénzzel volt adós, a másik pedig ötvennel.
42Mivel nem volt miből megadniuk, a hitelező mind a kettőnek elengedte. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?
43Simon pedig azt mondta: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Jézus erre így válaszolt: Helyesen ítéltél.
44Majd az asszony felé fordulva azt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és az én lábamnak vizet nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.
45Nem csókoltál meg engem, ő pedig amióta bejöttem, nem szűnt meg a lábamat csókolgatni.
46Olajjal sem kented meg a fejemet, ő pedig drága kenettel kente meg a lábamat.
47Azért azt mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett, akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48Majd így szólt az asszonyhoz: Megbocsáttattak a te bűneid.
49És akik együtt ültek vele az asztalnál, kezdték magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
50Az asszonynak pedig azt mondta: A te hited megtartott téged. Menj el békességgel!