1Jaj, de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany! Kiszórták a szent hely köveit minden utcasarokra.
2Sion drága fiait, akik becsesebbek voltak, mint a színarany, ó, csak cserépedénynek tekintették, fazekas munkájának!
3Még a sakálok is odatartják emlőiket, szoptatják fiaikat, de népem leánya olyan kegyetlen, mint a struccok a pusztában.
4A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a kisdedek kenyeret kértek, de nem volt, aki adott volna nekik.
5Akik pompás ételeket ettek, éhen pusztultak az utcákon. Akiket bíborban neveltek, a szemétdombot ölelgetik.
6Bizony, nagyobb népem leányának bűne Sodoma vétkénél, amely egy pillanat alatt elveszett, pedig senki sem tette rá a kezét.
7Nemesei tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél, testük pirosabb volt, mint a korall, termetük pedig, mint a zafír.
8De most feketébb az ábrázatuk a koromnál, nem ismerik meg őket az utcákon. Bőrük a csontjukhoz tapad, elszáradtak, mint a fa.
9Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen pusztultak. Mert azok átdöfve múltak ki, ezek pedig a mező termésének hiánya miatt.
10Az érző szívű anyák saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelük legyen népem leányának romlása idején.
11Betöltötte haragját az ÚR, kiöntötte izzó haragját. Tüzet gyújtott a Sionon, megemésztette annak alapjait.
12Nem hitték a föld királyai, sem a földkerekség lakói, hogy a szorongató és az ellenség be tud vonulni Jeruzsálem kapuin.
13Prófétáinak vétke, papjainak bűne miatt lett ez, akik igazak vérét ontották benne.
14Mint a vakok, úgy tántorogtak az utcákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy érinteni sem lehetett ruháikat.
15Térjetek ki, tisztátalan! – kiáltották feléjük. Térjetek, térjetek ki, ne érintsetek! Bizony elfutottak, elbujdostak a népek közé, akik azt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig;
16maga az ÚR szórta szét őket! Többé nem tekint rájuk, mivel a papok személyét nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.
17Sóvárogva nézett szemünk segítség után, de hiába. Őrtornyunkból figyelve várakoztunk egy olyan népre, amely nem szabadított meg.
18Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk utcáinkon. Elközelgett a vég, beteltek napjaink, bizony eljött számunkra a vég!
19Gyorsabbak voltak üldözőink az égi sasoknál; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.
20Éltető leheletünk, az ÚR fölkentje foglyul esett vermükben, akiről pedig azt gondoltuk, árnyékában élhetünk a népek között.
21Vigadozz és örülj, Edóm leánya, aki Úc földjén laksz, de még hozzád kerül a pohár, és te is megrészegülsz, és pőrére vetkőzöl.
22Eltöröltetik büntetésed, Sion leánya, nem visznek száműzetésbe többé. De a te álnokságodat, Edóm leánya, megbünteti az ÚR, és fölfedi bűneidet.