1Néhány nap múlva történt, a búzaaratás idején, hogy meglátogatta Sámson a feleségét. Egy kecskegödölyét vitt neki, és ezt mondta: Bemegyek a feleségemhez a hálóházába. De nem hagyta őt bemenni az asszony apja.
2Ezt mondta az apósa: Azt gondoltam, hogy nagyon meggyűlölted őt, ezért hozzáadtam feleségül egyik társadhoz. De hát a húga nem szebb-e, mint ő? Legyen helyette most ő a tied.
3Sámson ezt felelte neki: Teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nekik.
4Azért elment Sámson, összefogott háromszáz rókát, csóvákat készített, a rókák farkait egymáshoz kötözte, és egy-egy csóvát tett minden két rókának a farka közé.
5Majd meggyújtotta a csóvákat, és beeresztette azokat a filiszteusok gabonájába. Így gyújtotta föl a kévéket, az álló vetéseket, sőt a szőlőket és az olajfaerdőket is.
6Akkor azt kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És ezt mondták egymásnak: Sámson, a timnai ember veje, mert az elvette tőle a feleségét és az ő társának adta. Ezért fölvonultak a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját.
7Sámson pedig ezt mondta nekik: Ámbár ezt cselekedtétek, mégsem nyugszom meg addig, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.
8És megverte őket keményen, válluktól tomporukig, és lement, és Étámban, a sziklabarlangban lakott.
9A filiszteusok pedig fölmentek, megszállták Júdát, és Lehiben telepedtek le.
10Akkor azt kérdezték tőlük a júdai férfiak: Miért jöttetek föl ellenünk? Azok pedig ezt felelték: Sámsont megkötözni jöttünk föl, hogy úgy bánjunk vele, ahogy ő bánt mivelünk.
11Ekkor háromezer ember ment oda Júdából Étámba a sziklabarlanghoz, és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod-e, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ő pedig ezt felelte nekik: Ahogy ők bántak velem, én is úgy bántam velük.
12Erre azt mondták neki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson pedig ezt mondta nekik: Esküdjetek meg nekem, hogy nem rohantok rám.
13Azok így feleltek neki: Nem! Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de nem ölünk meg! Azután megkötözték őt két új kötéllel és elvezették a kőszikláról.
14Amikor Lehi felé közeledett, és a filiszteusok már ujjongva jöttek elébe, felindította őt az ÚR lelke, és olyanok lettek a karján levő kötelek, mint a lenszálak, amelyeket megperzselt a tűz, és lemállottak a kötések a kezéről.
15Talált egy nyers szamárállcsontot, kinyújtotta érte kezét, fölvette, és agyonvert vele ezer embert.
16Ezt mondta Sámson: Egy szamár állcsontjával seregeket seregre, egy szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.
17Amikor ezt elmondta, eldobta kezéből az állcsontot, és elnevezte azt a helyet Állcsont-magaslatnak.
18Azután nagyon megszomjazott, és így kiáltott az ÚRhoz: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, és most mégis szomjan kell halnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe esnem?!
19Akkor meghasította Isten az állcsontban levő zápfogat, és víz fakadt belőle. Ő pedig ivott, ereje visszatért, és megéledt. Ezért nevezik a Kiáltó-forrásnak azt a helyet Lehiben mind e mai napig.
20Sámson húsz esztendeig volt Izráel bírája a filiszteusok idejében.