1Ezután így szólt az ÚR Józsuénak:
2Mondd meg Izráel fiainak: Jelöljetek ki menedékvárosokat, amelyekről beszéltem nektek Mózes által,
3hogy odamenekülhessen a gyilkos, aki tévedésből, nem szándékosan ölt meg valakit, és legyenek azok nekik menedékhelyül a vérbosszuló elől.
4Aki pedig bemenekül e városok egyikébe, az álljon a város kapujába, és mondja el dolgait a város véneinek hallatára, azok pedig fogadják be őt maguk közé a városba, és adjanak neki helyet, hogy ott lakhasson.
5Ha pedig üldözi azt a vérbosszuló, ne adják ki a gyilkost az ő kezébe, mert nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte őt azelőtt.
6Abban a városban lakjék mindaddig, amíg ítéletre nem állhat a gyülekezet elé, vagy amíg meg nem hal a főpap, aki abban az időben hivatalban lesz. Azután térjen vissza a gyilkos a maga városába és a maga házába; abba a városba, amelyből elmenekült.
7Így választották ki Kedest Galileában, Naftáli hegyén, Sikemet Efraim hegyén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt Júda hegyén.
8Túl a Jordánon pedig Jerikótól keletre kiválasztották Becert a pusztában, a síkságon Rúben nemzetségéből, Rámótot Gileádban Gád nemzetségéből és Gólánt Básánban Manassé nemzetségéből.
9Ezek voltak az Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények számára kijelölt városok, hogy odamenekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne haljon meg a vérbosszuló keze által, amíg oda nem áll a gyülekezet elé.