Job 8
1 Ekkor így felelt a súahi Bildád:
2 Meddig szólsz még efféléket, és meddig lesz még sebes szél szád beszéde?
3 Elferdíti-e Isten az ítéletet, avagy kiforgatja-e a Mindenható az igazságot?
4 Ha fiaid vétkeztek ellene, gonoszságuk miatt vetette el őket.
5 De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz bocsánatért,
6 ha tiszta és becsületes vagy, akkor bizonyosan pártodra áll, és békességessé teszi hajlékodat igazságodért.
7 És ha kezdetben szegény voltál, ezután naggyá leszel.
8 Mert kérdezd csak meg az előző nemzedéket, és vedd fontolóra, amit atyáik kutattak föl!
9 Mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit sem tudunk, mert napjaink olyanok, mint az árnyék e földön.
10 Nem tanítanak-e azok téged? Nem mondják-e el neked, és nem szívükből szólnak-e?
11 Felnövekedik-e a káka mocsár nélkül, megnyúlik-e a sás víz nélkül?
12 Még gyenge korában, ha nem is szakítják ki, minden fűnél hamarabb elszárad.
13 Ilyen az ösvényük mindazoknak, akik elfeledkeznek Istenről, így vész el a képmutatók reménysége.
14 Szétfoszlik bizakodásuk, és bizodalmuk olyan lesz, mint a pókháló.
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; belekapaszkodik, és nem marad meg.
16 Ha bőven kap nedvességet a napfényen, indája túlnő a kerítésen.
17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon, átfúródnak a sziklarétegen.
18 Ám ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem láttalak!
19 Íme, ez az ő pályájának öröme! Utána más hajt ki a földből.
20 Bizony, nem veti meg Isten az ártatlant, és a gonoszoknak nem ad előmenetelt.
21 Megtölti még szádat nevetéssel és ajkaidat vigassággal.
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra megsemmisül.