Job 6
1 Jób ekkor így felelt:
2 Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék, és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!
3 Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgük emészti lelkem, és Isten rettentései ostromolnak.
5 Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?
6 Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket; vagy jó íze van-e a tojásfehérjének?
7 Érintésétől is iszonyodik lelkem; olyan az nekem, mint a megromlott étel!
8 Ó, ha teljesülne a kérésem, és Isten megadná, amit remélek!
9 Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem, kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!
10 Akkor még lenne valami vigaszom, ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél engem, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
11 De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam? Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?
12 Kövek ereje volna az erőm, vagy ércből van-e a testem?
13 Hát nincs számomra segítség? Elűzték tőlem a szabadulást?!
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.
15 Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak, ahogy túláradnak medrükön a patakok,
16 amelyek szennyesek a jégtől, és bennük olvadt hó hömpölyög.
17 Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak, és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.
18 Letérnek útjukról a vándorok, pusztaságba jutnak, és elvesznek.
19 Néznek utánuk Téma utazói, és Séba vándorai bennük reménykednek.
20 De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak, és amikor odaérnek, elpirulnak.
21 Ilyenek lettetek most nekem; látjátok a nyomort, és féltek.
22 Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit, vagy fizessetek helyettem javaitokból,
23 hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?
24 Tanítsatok, és én elnémulok, s értessétek meg velem, amiben tévedek.
25 Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd! De mire jó a ti ostorozásotok?
26 Szavakért akartok ostorozni? Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!
27 Ti még az árvára is sorsot vetnétek, és a barátotokra is alkudoznátok.
28 Most hát, kérlek, nézzetek rám, csak nem hazudok a szemetekbe?
29 Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság! Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.
30 Van-e a nyelvemen hamisság, nem venné-e észre ínyem a romlottságot?