1Jób erre így felelt:
2Segítettél-e az erőtlennek, és megtámasztottad-e a tehetetlen karját?
3Adtál-e jó tanácsot a tudatlannak, és tanúságát adtad-e értelmed gazdagságának?
4Ki által beszéltél, és kinek a lelke szólt belőled?
5Megremegnek a holtak, akik a vizek alatt laknak, azoknak lakóival együtt.
6A Seol mezítelen őelőtte, és leplezetlen a holtak országa.
7Ő terjesztette ki az északot az üresség fölé, és ő függesztette a földet a semmi fölé.
8Ő köti felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő ne hasadjon meg alattuk.
9Ő rejti el királyi székét, felhőt terjesztve ki fölötte.
10Ő szabott határt a víz színe fölé, ahol a világosság és a sötétség találkozik.
11Fenyegetéseitől meginognak és megrendülnek az egek oszlopai.
12Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot.
13Leheletével fölékesíti az eget, keze átdöfi a menekülő kígyót.
14Íme, mindez csak útjának szegélye, és mily csöndes szó az, amit meghallunk tőle! Ám hatalmas mennydörgését ki érthetné meg?