Job 18
1 Erre így felelt a súahi Bildád:
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Fontoljátok meg a dolgot, azután beszélhetünk.
3 Miért tartasz minket állatnak, és miért vagyunk bolondok a szemedben?
4 Vajon ha lelkedet marcangolod haragodban, talán elnéptelenedik a föld, és kiszakad a kőszikla a helyéről?
5 Sőt a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzük lángja.
6 A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.
7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8 Mert lába hálóba bonyolódik, és verem fölött jár.
9 Sarka csapdába akad, és kelepce fogja meg.
10 Hurkot rejtettek el neki a földön és kötelet megszokott ösvényén.
11 Mindenfelől félelmek rettentik és lépten-nyomon üldözik.
12 Éhség emészti föl erejét, és a nyomorúság készen áll, hogy elbuktassa.
13 Megemészti testének bőrét, megemészti tagjait a halál zsengéje.
14 El kell hagynia sátra biztonságát, és a félelmek királyához kell folyamodnia.
15 Nem az övéi laknak sátrában, hajlékára kénkövet szórnak.
16 Alul elszáradnak gyökerei, és felül leszárad az ága.
17 Emlékezete elvész a földről, még az utcákon sem marad fenn a neve.
18 Világosságból sötétségbe taszítják és a föld kerekségéről elüldözik.
19 Sem utódja, sem sarja nem lesz népe között, és senkije sem marad lakóhelyén.
20 Pusztulásától megborzadnak napnyugat fiai, és rettegés fogja el a keletieket.
21 Ilyenek hát az álnok ember hajlékai, és ilyen annak a lakóhelye, aki nem ismeri Istent.