Jeremiah 8
1 Abban az időben – ezt mondja az ÚR – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak a csontjait és fejedelmeik csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak a csontjait.
2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak és követtek, amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze azokat, el sem temetik, ganéjjá lesznek a föld színén!
3 Az egész maradék, mindazok, akik megmaradtak e gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken, ahová a megmaradtakat kiűztem, inkább a halált választják, mint az életet! – így szól a Seregek URa.
4 Ezt is mondd nekik: Így szól az ÚR: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha letér az útról, nem fordul-e vissza?
5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, s tévelyeg szüntelen? Kitartanak a csalárdságban, nem akarnak visszafordulni.
6 Figyeltem és hallottam: nem mondanak igazat, senki sincs, aki megbánná gonoszságát, és ezt mondaná: Mit tettem? Mindenki a maga pályáját futja, mint a harcba rohanó ló.
7 Még a gólya is az égen ismeri a maga rendelt idejét, a gerlice, a fecske és a daru is megtartja, hogy mikor kell elmennie, csak az én népem nem ismeri az ÚR törvényét!
8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és nálunk van az ÚR törvénye! Íme, bizony hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla!
9 Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek, mert rajtakapták őket. Íme, megvetették az ÚR szavát: milyen bölcsességük lenne hát?
10 Azért feleségüket idegeneknek adom, mezőiket a hódítóknak, mert kicsinytől a nagyig mindnyájan nyerészkedésre adták magukat, a prófétától a papig mind hamisságot űznek.
11 Úgy gyógyítgatják népem sebeit, hogy könnyelműen azt mondják: „Békesség, békesség!”, de nincs békesség!
12 Szégyenkezniük kellene, mert utálatosságot cselekedtek, de bizony nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt, elbuknak majd megbüntetésük idején – ezt mondja az ÚR.
13 Össze akartam gyűjteni őket – ezt mondja az ÚR. De nincs szőlő a szőlőtőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt! Ezért megengedem, hogy elvigyék őket.
14 Miért ülünk még itt? Gyűljetek össze, menjünk be a megerősített városokba, hogy nyugtot leljünk. Mert az ÚR, a mi Istenünk úgy ad nyugtot, hogy mérget itat velünk, mert vétkeztünk az ÚR ellen!
15 Békességre várunk, holott nem lesz semmi jó; gyógyulás idejére, de íme, itt a rémület.
16 Dán felől hallatszik lovainak prüszkölése, ménjeinek nyerítő hangjától reng az egész föld. Eljönnek, és megemésztik az egész földet, a várost és lakóit.
17 Mert íme, viperákat bocsátok rátok, amelyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket! – így szól az ÚR.
18 Elhagyott az öröm, nyomorúság terhel, szívem is eleped bennem!
19 Íme, népem leányának kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs már az ÚR a Sionon? Nincs többé ott az ő Királya? Miért ingereltek föl engem faragott bálványaikkal, idegen hiábavalóságokkal?
20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, de mi nem szabadultunk meg!
21 Népem leányának romlása lesújtott engem, gyászba borultam, rémület fogott el.
22 Nincs balzsamolaj Gileádban? Nincs ott orvos? Miért nem gyógyult meg népem leánya?