1Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az ÚR:
2Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked!
3Mert íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát – így szól az ÚR –, és visszahozom őket arra a földre, amelyet atyáiknak adtam, és birtokolni fogják azt.
4Ezek pedig azok a szavak, amelyeket az ÚR Izráelről és Júdáról szólt.
5Ezt mondta ugyanis az ÚR: Félelemnek és rettentésnek hangját hallottuk, és nincs békesség!
6Kérdezzétek csak meg, és lássátok: szülhet-e a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintha gyermeket szülne, és miért változott arcuk fakósárgává?
7Jaj, mert nagy nap az, nincs hozzá hasonló! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak; de megszabadul belőle!
8És azon a napon – ezt mondja a Seregek URa – letöröm majd igáját nyakáról, és leszaggatom köteleit, és nem szolgálnak többé idegeneknek,
9hanem az ÚRnak, az ő Istenüknek szolgálnak, és Dávidnak, a királyuknak, akit föltámasztok nekik.
10Te azért ne félj, szolgám, Jákób – így szól az ÚR –, ne rettegj, Izráel; mert bizonnyal megszabadítalak téged a messzi földről és utódaidat fogságuk földjéről! Visszatér Jákób, és nyugalmat talál, gondtalan lesz, és nem lesz, aki háborgassa.
11Veled vagyok – ezt mondja az ÚR –, hogy megszabadítsalak, mert véget vetek minden nemzetnek, amelyek közé kiűztelek; csak neked nem vetek véget. Megfenyítelek téged törvény szerint, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.
12Mert így szól az ÚR: Veszedelmes a sebed, gyógyíthatatlan a sérülésed.
13Senki sincsen, aki megítélje ügyedet, gyógyítsa sebedet; nincs számodra orvosság.
14Elfeledkezett rólad minden szeretőd, és nem keres téged; mert megvertelek, mint amikor ellenség ver, kegyetlen ostorozással, bűneid sokasága és vétkeid nagysága miatt.
15Miért kiáltozol bajod miatt? Veszedelmes a sérülésed! Bűneid sokaságáért és vétkeid nagyságáért cselekedtem így veled.
16Azért akik elnyelnek téged, azokat elnyelik majd, és valamennyi ellenséged fogságra jut; és fosztogatóidat kifosztottakká, zsákmányolóidat zsákmánnyá teszem.
17Mert orvosolom sebeidet, és kigyógyítalak sérülésedből – ezt mondja az ÚR. Mert számkivetettnek hívtak téged, Sion; nincs, aki törődjön veled.
18Azt mondja az ÚR: Íme, jóra fordítom Jákób sátrának sorsát, és könyörülök hajlékain. Fölépül a város a romhalmaz helyén, és a palota a maga helyén marad.
19Hálaadás és öröm hangja hangzik föl belőlük, megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megbecsülik őket, és nem lesznek lenézettek.
20Fiai olyanok lesznek, mint eleinte, és gyülekezete biztosan áll majd arcom előtt; de megbüntetem mindazokat, akik nyomorgatták őt.
21Közülük támad fejedelme, és belőle származik uralkodója, és magamhoz engedem őt, hogy közeledjék hozzám; mert kicsoda az, aki szívét arra indítaná, hogy hozzám közeledjék? – mondja az ÚR.
22És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek.
23Íme, az ÚR szélvésze, haragja előtör, és a rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul.
24Nem szűnik meg az ÚR fölgerjedt haragja, míg véghez nem viszi és meg nem valósítja szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot.