1Jövendölés Móáb ellen. Bizony a pusztulás éjjelén megsemmisül Ár-Móáb! Bizony a pusztulás éjjelén megsemmisül Kir-Móáb!
2Fölmennek a templomba, és Díbón a magaslatokra megy sírni, Nébó és Médeba miatt jajgat Móáb; minden fej kopasz, minden szakállat lenyírtak!
3Utcáin gyászruhába öltöznek, a háztetőkön és a terein mindenki jajgat, és könnyet ont!
4Hesbón és Elálé fölkiált, hangjuk Jahacig hallatszik. Ezért ordítanak Móáb fegyveresei, és reszket a lelke.
5Szívem kiált Móábért, amelynek menekültjei Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak. Sírva mennek föl a Lúhit-hágón, és Hórónaim útján szívszaggatóan sírnak.
6Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszárad a pázsit, elhervad a fű, és nem marad semmi zöld.
7Ezért amit megmenthettek, és amit felhalmoztak, átviszik a Fűzfák patakján.
8Mert jajveszékelés veszi körül Móáb határát, jajgatása Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.
9Bizony vérrel telnek meg Dimón vizei, és újabb romlást hozok Dimónra: oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld maradékára.