1Mert ez a Melkisédek, Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozva őt megáldotta.
2Ábrahám pedig tizedet adott neki mindenből, aki – ha a nevét magyarázzuk – először is az igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz a békesség királya,
3apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad örökké.
4Nézzétek, milyen nagy az, akinek Ábrahám, a pátriárka zsákmányából tizedet is adott!
5Azoknak, akik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz a saját atyjafiaiktól, jóllehet ők is Ábrahám ágyékából származtak.
6Az pedig, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta az ígéretek birtokosát.
7Márpedig minden vitán felül áll, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
8Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről azt valljuk, hogy él.
9És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedszedő Lévi is tizedet adott,
10mert még az atyja ágyékában volt, amikor Melkisédek találkozott vele.
11Ha tehát a lévita papság által volna a tökéletesség, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség volna arra, hogy más pap támadjon, Melkisédek rendje szerint ne pedig Áron rendje szerint?
12Mert a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is.
13Mert akiről ezeket mondjuk, az más nemzetséghez tartozott, amelyből senki sem szolgált az oltár körül.
14Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadt, amely törzsre nézve Mózes nem beszél a papságról.
15És ez még inkább nyilvánvaló lesz, ha Melkisédekhez hasonlóan más pap támad,
16aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem a romolhatatlan élet ereje által.
17Erről így tesz bizonyságot: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.
18A korábbi parancsolatot félreteszik, mivel erőtlen és haszontalan,
19mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de egy jobb reménységhez vezet, amely által közeledhetünk Istenhez.
20Azok eskü nélkül lettek papokká, ő viszont nem eskü nélkül,
21hanem esküvéssel, azáltal, aki azt mondta neki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te örökké pap vagy.
22Ezért Jézus jobb szövetségnek lett kezesévé.
23És amíg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg,
24addig neki, mivel örökké megmarad, változatlan a papsága.
25Ennélfogva mindenkor üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értük.
26Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített és aki az egeknél magasságosabb lett,
27akinek nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a nép bűnéért, mert ezt egyszer megcselekedte, amikor önmagát feláldozta.
28Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, a törvény utáni eskü beszéde pedig az örökké tökéletes Fiút.