Habakkuk 1
1 Jövendölés, amelyet Habakuk próféta látott.
2 Meddig kiáltsak még, ó, URam, és nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg!
3 Miért láttatsz velem hamisságot, és miért kell szemlélnem a nyomorgattatást? Pusztítás és erőszak van előttem, viszály és versengés támad!
4 Ezért inog a törvény, és azért nem érvényesül az igaz ítélet. A gonosz behálózza az igazat: ezért hoznak hamis ítéletet.
5 Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok, és igen csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha más mondaná.
6 Mert íme, fölindítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és vakmerő nemzetet, amely széltében végigjárja a földet, hogy olyan lakhelyeket foglaljon el, amelyek nem az övéi.
7 Rettenetes és iszonyatos ez a nép, maga szabja meg törvényét és rangját.
8 Lovai serényebbek a párducoknál, és gyorsabbak a pusztai farkasoknál, lovasai fékezhetetlenek. Bár messziről jönnek lovasai, úgy repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sas.
9 Mindegyik erőszakkal jön, arcuk előrenéz, és annyi foglyot gyűjtenek, mint a homok.
10 Kicsúfolja a királyokat, kineveti az uralkodókat, csak kacag minden erődítményen, töltést emel és megostromolja.
11 Majd viharként tovaszáll és eltűnik. Bűnhődni fog, mert saját hatalma az istene.
12 Nem te vagy-e, URam, öröktől fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! URam, te ítéletre rendelted őt, kősziklám, te fenyítésül szántad őt!
13 Tisztább a szemed, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted. Miért nézed hát el a hitszegést, és miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat?!
14 Olyanná tetted az embert, mint a tenger hala, és mint a csúszó-mászó állat, amelynek nincs vezére?
15 Mindet kifogja horgával, hálójába keríti, és kerítőhálójába gyűjti őket, s azután örül és vigad.
16 Azért áldoz hálójának, és tömjénez kerítőhálójának, mert azok juttatták jó fogáshoz, kövér eledelhez.
17 Vajon örökké ürítheti-e hálóját, és szüntelenül ölheti-e a nemzeteket, kímélet nélkül?