1Jákób hívatta fiait, és ezt mondta: Gyűljetek ide, hadd adjam tudtotokra, mi következik rátok a messze jövőben.
2Gyűljetek össze, s hallgassatok meg, Jákób fiai! Hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
3Rúben, elsőszülöttem vagy te, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
4Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első, mert atyád ágyába léptél, s akkor megfertőztetted! Ágyamba lépett ő.
5Simeon és Lévi testvérek, erőszak eszköze a fegyverük.
6Tanácsukban ne legyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem, mert haragjukban férfit öltek, s kedvük telve inát szegték a bikának.
7Átkozott a haragjuk, mert erőszakos, és a dühük, mivel kegyetlen. Elszórom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.
8Júda! Téged magasztalnak testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz, s meghajolnak előtted atyádfiai.
9Oroszlánkölyök vagy, Júda. Zsákmányt ejteni mész el, fiam! Leheversz, és megpihensz, mint a hím oroszlán és mint a nőstény oroszlán. Ki veri fel őt?
10Nem távozik el Júdából a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térde közül, míg eljön Siló, akinek engednek a népek.
11Szőlőtőhöz köti szamarát és nemes venyigéhez szamara csikóját, a ruháját borban mossa és köntösét a szőlő vérében.
12Bortól zavarosak a szemei, tejtől fehérek a fogai.
13A tenger partjáig tart Zebulon lakóhelye, a hajók kikötőjéig, s határának széle Szídónig ér.
14Issakár olyan, mint az erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
15Mikor látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a föld milyen kies, teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
16Dán ítéli a maga népét, mint Izráel bármely törzse.
17Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, amely a ló csüdjébe harap, hogy a lovasa hanyatt esik.
18Szabadításodra várok, URam!
19Gád! Martalócok háborgatják, de végül majd ő hág azok sarkába.
20Ásér kenyere kövér, királyi csemegét ad.
21Naftáli gyors lábú szarvas, beszéde kedves.
22Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágai átnyúlnak a kőfalon.
23Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók.
24De fölhúzva marad íja, megfeszülve karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.
25Atyád Istenétől, aki segítsen, a Mindenhatótól, aki áldjon meg az ég áldásaival onnan felülről, a lent elterülő mélység áldásaival, az emlők és az anyaméh áldásaival.
26Atyád áldásai meghaladják az ősi hegyek áldását, az örök halmok kiességét. Ez mind szálljon József fejére, a testvérek közül kiválasztottnak a homlokára.
27Benjámin ragadozó farkas: reggel zsákmányt eszik, este pedig prédát oszt.
28Ez Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyiket a hozzá illő áldással áldotta meg.
29Azután ezt parancsolta nekik: immár népemhez takaríttatom, temessetek atyáimhoz, abba a barlangba, amely a hettita Efrón mezején van.
30Abba a barlangba, amely Kánaán földjén, Mamréval szemben, Makpéla mezején van, amelyet Ábrahám a mezővel együtt megvett a hettita Efróntól, temetésre való örökségül.
31Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát. És oda temettem el Leát is.
32A Hét fiaitól megvett tulajdon ez a mező és a rajta levő barlang.
33Amikor befejezte Jákób a fiainak adott parancsokat, fölhúzta lábát az ágyra. Azután elhunyt, és népéhez takaríttatott.