1Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve.
2Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR bezárta méhemet, hogy ne szüljek: menj be azért a szolgálómhoz, talán általa felépülök. Abrám engedett Száraj szavának.
3Vette tehát Száraj, Abrám felesége az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját tíz esztendővel azután, hogy Abrám Kánaán földjén letelepedett, és Abrámnak, az ő férjének feleségül adta.
4Ő bement Hágárhoz, és az fogant méhében, s amint látta, hogy várandós, nem volt becsülete előtte az ő asszonyának.
5Száraj ezt mondta Abrámnak: Sérelem ért miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivel látja, hogy várandós lett, nincs előtte becsületem. Tegyen ítéletet az ÚR köztem és közted!
6Ezt mondta Abrám Szárajnak: Íme, szolgálód a kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. És sanyargatta Száraj, úgyhogy az elfutott előle.
7Az ÚR angyala egy forrásnál talált rá a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van.
8Ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész? Ő így válaszolt: Asszonyomnak, Szárajnak a színe elől futok.
9Akkor azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő keze alatt.
10Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Fölöttébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se lesz.
11Azután ezt mondta neki az ÚR angyala: Íme, várandós vagy, és fiút szülsz. Nevezd Izmaelnek, mivel meghallotta Isten a te nyomorúságodat.
12Ő pedig vad természetű ember lesz: az ő keze mindenki ellen, mindenki keze pedig őellene lesz; és minden testvére ellenében üti fel sátrát.
13S így nevezte Hágár az Urat, aki ővele beszélt: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam azt, aki engem lát.
14Azért nevezik azt a forrást Lahajróiforrásnak. Ott van ez Kádés és Bered között.
15Ezután fiút szült Hágár Abrámnak, és Abrám a fiát, aki Hágártól született, Izmaelnek nevezte.
16Abrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte neki.