1Így felelt erre Mózes: De ha nem hisznek nekem, s nem hallgatnak a szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg neked az ÚR?
2Erre az ÚR azt mondta neki: Mi az a kezedben? Bot – felelte ő.
3Dobd a földre! – mondta az ÚR. S amint a földre dobta, kígyóvá lett, és Mózes elfutott előle.
4Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát! Erre kinyújtotta a kezét, megragadta azt, és bottá vált a kezében.
5Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6Majd azt mondta neki az ÚR: Most dugd be a kezed a kebledbe! Ő bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, íme, olyan poklos volt a keze, mint a hó.
7Ezután azt mondta az ÚR: Dugd vissza a kezed a kebledbe! Erre visszadugta a kezét a keblébe, majd kivette a kebléből, és íme, ismét olyanná lett, mint a teste.
8Ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
9Ha pedig úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts vizet a folyóból, öntsd a szárazra, és a víz, amelyet a folyóból merítettél, vérré lesz a szárazon.
10Mózes azt monda az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesszóló, azelőtt sem voltam az, és azóta sem vagyok, hogy beszéltél a szolgáddal. Nehézajkú és nehéznyelvű vagyok.
11De az ÚR azt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Vajon ki tesz némává vagy süketté vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az ÚR?
12Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, amit mondanod kell.
13Ő pedig mondta: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.
14Erre fölgerjedt az ÚR haragja Mózes ellen, és azt mondta: Nemde testvéred a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő jól tud beszélni, és íme, ő ki is jön eléd, s mihelyt meglát, örvendezni fog szívében.
15Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítalak titeket arra, amit tennetek kell.
16Ő beszél majd helyetted a néphez, és ő lesz a te szájad, te pedig istenként leszel mellette.
17Ezt a botot pedig vedd a kezedbe, hogy véghezvidd vele azokat a jeleket.
18Ekkor visszament Mózes apósához, Jetróhoz, és azt mondta neki: Hadd menjek, és térjek vissza testvéreimhez Egyiptomba, hogy meglássam, élnek-e még. Jetró így felelt neki: Eredj el békességgel!
19Az ÚR pedig így szólt Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok a férfiak, akik téged halálra kerestek.
20Ekkor vette Mózes a feleségét és fiait, felültette őket a szamárra, és visszatért Egyiptomba. Az Isten botját pedig a kezébe vette.
21Azt mondta az ÚR Mózesnek: Amikor elindulsz, hogy visszatérj Egyiptomba, ügyelj arra, hogy mindazokat a csodákat véghezvidd a fáraó előtt, amelyeket hatalmadba adtam. Én pedig megkeményítem a szívét, és nem bocsátja el a népet.
22Ezt mondd tehát a fáraónak: Így szól az ÚR: „Izráel népe az én elsőszülött fiam;
23azért azt mondom neked: bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nekem, és ha te vonakodsz elbocsátani, íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat.”
24Amikor úton volt, egy szálláson eléállt az ÚR, és meg akarta ölni.
25De Cippóra vett egy éles követ, és lemetszette fia előbőrét, és Mózes lába elé vetette e szavakkal: Bizony, véren szerzett jegyesem vagy nekem!
26Erre békét hagyott neki. És Cippóra azt mondta: Véren szerzett jegyes a körülmetélkedésért.
27Áronnak pedig azt mondta az ÚR: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta.
28Mózes pedig elbeszélte Áronnak az ÚR minden szavát, amelyekkel elküldte őt, és mindazokat a jeleket, amelyeket rábízott.
29Majd elment Mózes és Áron, és összegyűjtötték Izráel fiai közül a véneket.
30Áron elmondta mindazt, amit az ÚR mondott Mózesnek, és bemutatta a jeleket a nép szeme láttára.
31Amikor a nép hitt, és megértette, hogy meglátogatta az ÚR Izráel fiait, és megtekintette nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.