1Akkor Mózes Izráel fiaival együtt ezt az éneket énekelte az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat és lovasát tengerbe vetette.
2Erősségem és énekem az ÚR, szabadítómmá lett nekem. Ő az Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
3Vitéz harcos az ÚR, Jahve a neve.
4A fáraó szekereit és seregét tengerbe vetette, válogatott harcosai belefúltak a Vörös-tengerbe.
5Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
6Jobbod, URam, erő által dicsőül meg, jobbod, URam, ellenséget tör össze.
7Felséged nagyságával söpröd el támadóidat, kibocsátod haragodat, mely megemészti őket, mint a tarlót.
8Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, falként álltak meg a futó habok, a mélységes vizek megdermedtek a tenger szívében.
9Az ellenség azt mondta: Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszút állok rajtuk! Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom!
10Rájuk leheltél leheleteddel, és a tenger elborította őket. Elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
11Kicsoda olyan az istenek közt, mint te, URam? Kicsoda olyan felséges, mint te, szentségedben, félelemmel dicsérendő és csodatévő?
12Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld.
13Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be szent legelődre.
14Meghallják ezt a népek, és megrendülnek, Filisztea lakóit reszketés járja át.
15Akkor megháborodnak Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged Kánaán egész lakossága.
16Félelem és aggodalom lepi meg őket, karod hatalmától elnémulnak, mint a kő, míg átvonul néped, URam! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
17Beviszed és letelepíted őket örökséged hegyén, melyet magadnak készítettél, URam, lakóhelyül, szentélyedbe, URam, melyet kezed erősített meg.
18Az ÚR uralkodik örökkön-örökké.
19Amikor bementek a fáraó lovai szekereikkel és lovasaikkal együtt a tengerbe, az ÚR visszafordította rájuk a tenger vizét. Izráel fiai pedig szárazon mentek át a tenger közepén.
20Akkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és minden asszony utánament dobokkal és táncolva.
21És Mirjám így szólt hozzájuk: Énekeljetek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat lovasával tengerbe vetette.
22Ezután elindította Mózes Izráelt: a Vörös-tengertől Súr pusztája felé mentek. Három napig mentek a pusztában, és nem találtak vizet.
23Majd eljutottak Márába, de nem ihatták a vizet Márában, mert keserű volt. Azért is nevezték Márának.
24És zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: Mit igyunk?
25Ő pedig az ÚRhoz kiáltott, az ÚR pedig mutatott neki egy fát, azt bedobta a vízbe, és a víz megédesedett. Ott adott a népnek rendtartást és törvényt, és ott próbára tette őket.
26Azt mondta az ÚR: Ha hűségesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, és azt cselekszed, ami kedves az ő szemében, és figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelését, egyet sem bocsátok rád azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az ÚR, a te gyógyítód.
27Ezután Élimbe érkeztek, és ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.