1Bélsaccar király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelent meg nekem, Dánielnek, azt követően, amely először jelent meg nekem.
2Azt láttam a látomásban, hogy Súsán várában vagyok, Élám tartományban, és láttam látomásban, hogy íme, az Úlaj folyam mellett vagyok.
3Fölemeltem a szememet, és láttam, hogy íme, egy kos áll a folyam előtt, amelynek két szarva volt. A két szarv magas volt, de az egyik magasabb, mint a másik, és a magasabb később nőtt ki.
4Láttam, hogy az a kos szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt, és semmiféle állat nem állhatott meg előtte, és senki sem volt, aki megszabadíthatott volna a kezéből. Tetszése szerint cselekedett, és naggyá lett.
5Amíg ezen tűnődtem, íme, egy kecskebak jött napnyugat felől az egész föld fölött, és nem is érintette a földet. Ennek a baknak tekintélyes szarva volt a szemei között.
6A kétszarvú koshoz ment, amelyet a folyam előtt láttam állni, és nekirontott teljes erejéből.
7Láttam, amint a koshoz ér, és nekidühödve ledöntötte őt, és letörte a két szarvát. A kosnak pedig nem volt ereje, hogy megálljon vele szemben. A földre döntötte, megtaposta, és nem volt senki, aki a kost megszabadíthatta volna annak kezéből.
8A kecskebak pedig igen naggyá lett. De amikor hatalmassá lett, letört a nagy szarv, és a helyébe négy tekintélyes szarv nőtt az ég négy szele felé.
9Közülük az egyikből egy kis szarv nőtt ki, és nagyon megnőtt dél felé, kelet felé és a kívánatos ország felé.
10Fölnőtt egészen az ég seregéig, és a földre vetett némelyeket abból a seregből és a csillagokból, és megtaposta őket.
11És a sereg fejedelméig növekedett, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és földúlta a szent helyet.
12A sereg és a mindennapi áldozat bűnös módon a kezébe került, és a földre tiporta az igazságot, és amit tett, sikerült neki.
13Akkor hallottam, hogy egy szent megszólal. És azt mondta az egyik szent annak, aki beszélt: Meddig tart ez a látomás, amelyet a mindennapi áldozatról és a pusztító gonoszságról láttál, s a szent helyet és a sereget meddig tapossák?
14És ő azt mondta nekem: Kétezer-háromszáz estéig és reggelig, azután visszakapja a szent hely az igazságát.
15Amikor én, Dániel, láttam ezt a látomást, és kerestem az értelmét, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak.
16És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!
17Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrettentem, ahogy jött, és arcra borultam. Azt mondta nekem: Értsd meg, embernek fia, hogy az utolsó időről szól ez a látomás!
18Amikor beszélt velem, ájultan arcra estem a földre, de ő megérintett engem és talpra állított.
19Azt mondta: Íme, megmondom neked, mi lesz a harag végén, mert az a kijelölt végső időre szól.
20Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, Média és Perzsia királya.
21A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között van, az az első király.
22Hogy az letört, és négy állt a helyére, ez azt jelenti, hogy népéből négy királyság keletkezik, de nem lesznek olyan erősek.
23Uralkodásuk után, amikor tetőzik a gonoszság, egy ádáz tekintetű, ravaszságokhoz értő király támad.
24Nagy ereje lesz, noha nem a saját erejéből. Rendkívül pusztító lesz, és sikeres cselekedeteiben. Elpusztítja az erőseket és a szentek népét.
25Ravaszságával sikeres lesz kezének álnok tevékenysége; szívében fölfuvalkodik, és könnyen elveszít sokakat. De amikor a fejedelmek fejedelme ellen is fölkel, kéz nélkül törik össze.
26Az estéről és reggelről szóló látomás, amely elhangzott, igaz. Te azért pecsételd le ezt a látomást, mert távoli napokra vonatkozik.
27Akkor én, Dániel, elájultam, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és tovább intéztem a király ügyeit. Álmélkodtam ezen a látomáson, és nem tudtam megérteni.