1Círusnak, Perzsia királyának harmadik esztendejében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveznek. Igaz ez a kijelentés, és nagy háborúról szól. Ő megértette a kijelentést, és így megértette a látomást.
2Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három teljes hétig.
3Kívánatos ételt nem ettem, húst és bort sem vettem a számba, és olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt az a három hét.
4Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, a Hiddekel partján voltam.
5Föltekintettem, és egy férfit láttam gyolcsruhába öltözve, derekán színarany övvel.
6Teste olyan volt, mint a drágakő, arca olyan, mint a villám, és szemei olyanok, mint az égő fáklyák. Karja és lába, mint a csillogó réz, és ahogy beszélt, a hangja olyan volt, mint a sokaság zúgása.
7De csak én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület szállt rájuk, és elfutottak, hogy elrejtőzzenek.
8Egyedül hagytak engem, és akkor láttam ezt a nagy látomást. Semmi erő sem maradt bennem, arcom eltorzult, és nem tudtam erőre kapni.
9Hallottam beszédének hangját. És amikor hallottam a hagját, ahogy beszélt, ájultan arccal a földre borultam.
10Ekkor egy kéz érintett meg engem, és fölsegített a térdemre és a tenyeremre.
11Azt mondta nekem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, amelyeket neked mondok, és állj föl, mert most hozzád küldettem! Amikor ezeket a szavakat mondta nekem, reszketve felálltam.
12Azt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet a dolgok megértésre adtad, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta szavaidat; és én a te beszédeid miatt jöttem.
13De Perzsia fejedelme ellenállt nekem huszonegy napig, és íme, Mihály, egyike a legelőkelőbb fejedelmeknek, segítségemre jött, és ott hagytam őt a perzsa királyoknál.
14Azért jöttem tehát, hogy tudtodra adjam, ami az utolsó időkben a te népedre elkövetkezik, mert a látomás azokra a napokra szól.
15Amikor ezeket a szavakat mondta nekem, arcom a föld felé fordítottam, és megnémultam.
16És íme, az, akinek olyan alakja volt, mint az emberfiának, megérintette az ajkamat. Ekkor kinyitottam a számat, és megszólaltam. Azt mondtam annak, aki előttem állt: Uram, a látomás miatt úgy elfogott a fájdalom, hogy semmi erő sem maradt bennem.
17De hogyan is beszélhetne Uramnak ez a szolgája az én Urammal? Hiszen azóta sincs erőm, és a lélegzetem is elállt.
18Akkor ismét megérintett engem az az emberhez hasonló lény, és megerősített engem.
19Azt mondta: Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy bátor és erős! És amint szólt hozzám, megerősödtem, és azt mondtam: Szólj, Uram, mert megerősítettél engem!
20Ő azt mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen. És ha végzek, Görögország fejedelme jön!
21De megjelentem neked azt, ami föl van jegyezve az igazság könyvében. Senki sincs, aki velem tartana azok ellenében, csak Mihály, a ti fejedelmetek.