1Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legelső nép előkelőinek, akikhez hódolva jön Izráel háza!
2Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét, onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, azután ereszkedjetek le a filiszteusok Gátjába! Vajon jobbak vagytok-e, mint ezek az országok, és vajon nagyobb-e az ő határuk a ti határotoknál?
3Ti távolinak gondoljátok a veszedelem napját, és közel hozzátok az erőszak trónját.
4Elefántcsont ágyakon hevernek, elnyújtózkodnak pamlagukon, a nyáj legjavából lakmároznak és a hizlalt borjakból.
5Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé.
6Serlegekből isszák a bort, színolajjal kenegetik magukat, de nem bánkódnak József romlásán.
7Ezért most a száműzöttek élén viszik el őket, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.
8Önmagára esküdött az én Istenem, az ÚR. Azt mondja az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, és gyűlölöm palotáit, ezért prédára vetem a várost mindenestül.
9És ha tíz ember marad is meg egy házban, még azok is meghalnak.
10És amikor fölemeli valakinek a holttestét a rokona és eltemetője, hogy kivigye a házból, akkor azt kérdezi attól, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az pedig azt mondja: „Nincs”, és még ezt is: „Csitt! Nem szabad említeni az ÚR nevét!”.
11Mert íme, parancsol az ÚR, és összetöri a nagy házat hasadozásokkal és a kicsiny házat repedezésekkel.
12Vajon futhatnak-e sziklán a lovak? Fölszánthatja-e azt valaki ökrökkel? Ti viszont méreggé tettétek a törvényt, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé!
13Örültök a hiábavaló dolgoknak, és azt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztük-e meg magunknak Karnaimot?
14Íme, bizony népet indítok ellened, Izráel háza – ezt mondja az ÚR, a Seregek Istene –, és az sanyargat titeket a hamáti úttól az Arába patakjáig.