2 Kings 22
1 Nyolcesztendős volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jedídá volt, a bockati Adájá leánya.
2 Az ÚR szemében kedves dolgot cselekedett, és mindenben atyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
3 Jósiás király tizennyolcadik esztendejében történt, hogy elküldte a király Sáfán kancellárt, aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt, az ÚR házához ezzel az üzenettel:
4 Menj föl Hilkijjához, a főpaphoz, hogy szedje össze az ÚR házában összegyűlt pénzt, amelyet az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől.
5 Adják oda azt az ÚR házánál levő munkások felügyelőinek a kezébe, hogy adják át a munkásoknak, akik az ÚR házán dolgoznak, hogy a templom rongálódásait kijavítsák:
6 az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.
7 De nem kell tőlük számadást kérni a pénzről, amelyet a kezükbe adnak, mert ők becsülettel végzik azt.
8 Egyszer csak Hilkijjá főpap így szólt Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az ÚR házában! És Hilkijjá odaadta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el.
9 Ezután Sáfán kancellár elment a királyhoz, és ezt az üzenetet vitte neki: Szolgáid összeszedték a házban található pénzt, és odaadták azt az ÚR házában dolgozók felügyelőinek a kezébe.
10 És még ezt mondta a királynak Sáfán kancellár: Egy könyvet adott nekem Hilkijjá pap. És felolvasta azt Sáfán a király előtt.
11 Mikor pedig hallotta a király a törvénykönyv szavait, megszaggatta ruháit.
12 Majd ezt parancsolta a király Hilkijjá papnak és Ahikámnak, Sáfán fiának és Akbórnak, Mikájá fiának és Sáfánnak, a kancellárnak és Aszájának, a király szolgájának:
13 Menjetek, kérdezzétek meg az URat értem, a népért és egész Júdáért e könyv szavai felől, amelyet megtaláltak. Mert nagy az ÚR haragja, amely fölgerjedt ellenünk, mivel atyáink nem engedelmeskedtek e könyv szavainak, hogy mindent úgy cselekedtek volna, amint számunkra meg van írva.
14 Hilkijjá pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá elment Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasznak, a ruhák őrzője unokájának a feleségéhez, aki Jeruzsálem másik részében lakott, és beszéltek vele.
15 Ő ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Mondjátok meg a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött:
16 Ezt mondja az ÚR: Íme, én veszedelmet hozok erre a helyre és az e helyen lakozókra a könyv minden szava szerint, amelyet Júda királya olvasott.
17 Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra indítsanak kezük mindenféle csinálmányával. Ezért fellángol az én haragom e hely ellen, és nem alszik ki.”
18 Júda királyának pedig, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az URat, ezt mondjátok: Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: „Mivel e beszédekre, amelyeket hallottál,
19 meglágyult a szíved, és megaláztad magadat az ÚR előtt, hallva azokat, amiket e hely és az ezen a helyen lakók ellen szóltam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgattalak – ezt mondja az ÚR. –
20 Ezért, íme, atyáidhoz gyűjtelek, és békességgel visznek sírodba, és nem látja meg szemed azt a nagy veszedelmet, amelyet én e helyre hozok.” És megvitték a választ a királynak.