2 Chronicles 16
1 Ászá uralkodásának harminchatodik esztendejében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Ászához, Júda királyához.
2 Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az ÚR házának és a királyi palotának kincstárából, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:
3 Szövetség van köztem és közted, amint az én apám és a te apád között is volt azelőtt. Íme, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a szövetségedet Baasával, Izráel királyával, hogy távozzék el tőlem.
4 Benhadad engedett Ászá királynak, és seregének vezéreit Izráel városai ellen küldte, és bevette Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftáli minden raktárvárosát.
5 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma megerősítését, és beszüntette a munkát.
6 Ekkor Ászá király Júda egész népét munkára fogta, és Rámából minden követ és fát elhordtak, amelyekkel Baasá építette a várost, és azokból megerősítette Gebát és Micpát.
7 Abban az időben ment Hanáni próféta Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyában bíztál, és nem az ÚRban, a te Istenedben, ezért szabadult meg kezedből az arám király hada.
8 Hát nem volt-e az etiópoknak és a líbiaiaknak nagy seregük, igen sok harci szekerük és lovasuk? Mégis, mivel az ÚRban bíztál, kezedbe adta őket.
9 Mert az ÚR szeme körbejár az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azoknak, akik teljes szívvel ragaszkodnak hozzá. Bolondul cselekedtél ebben a dologban, ezért mostantól háborúk lesznek ellened.
10 Ászá megharagudott a prófétára, és tömlöcbe vettette, mert igen megharagudott rá e szóért. Ugyanakkor Ászá a nép közül is sokakat megnyomorgatott.
11 És íme, Ászának minden dolga elejétől a végéig meg van írva Júda és Izráel királyainak könyvében.
12 Királyságának harminckilencedik esztendejében megbetegedett Ászá a lábára, annyira, hogy igen súlyos volt a betegsége. De betegségében sem az URat kereste, hanem az orvosokat.
13 Azután elaludt, és atyáihoz tért Ászá, és meghalt királyságának negyvenegyedik esztendejében.
14 Eltemették a sírjába, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet megtöltöttek drága balzsammal és jó illatú kenetekkel, és igen nagy tüzet gyújtottak érette.