1Majd ismét felemeltem szememet, és íme, egy repülő könyvtekercset láttam.
2Ekkor ő kérdezte tőlem: ‘Mit látsz?’ Mondtam: ‘Egy repülő könyvtekercset látok; húsz könyök a hosszúsága és tíz könyök a szélessége.’
3Erre ő azt mondta nekem: ‘Ebben van az az átok, ami az egész föld színére száll. Bizony, minden rablót utolér az ítélet, úgy amint ebben írva van, és minden hamisan esküvőt szintén utolér az ítélet belőle.
4Én elküldöm azt — mondja a Seregek Ura —, és az bemegy a tolvaj házába és annak a házába, aki hamisan esküszik nevemre, hogy telepedjék meg az ilyennek a házában és eméssze meg azt fájával és kövével együtt.’
5Ekkor előjött az az angyal, aki bennem beszélt, és mondta nekem: ‘Emeld fel szemedet, és nézd: mi az, ami előjön?’
6Kérdeztem: ‘Mi az?’ Ő azt mondta: ‘Egy véka az, ami előjön.’ Majd mondta: ‘Ez az ő gonoszságuk az egész földön.’
7Ekkor felemelkedett a kerek ólomfedél, és a vékában íme, egy nő ült.
8Erre ő azt mondta: ‘Ez a gonoszság.’ Aztán visszavetette őt a korsóba, az ólomlapot pedig rátette a véka szájára.
9Mikor aztán felemeltem szememet, azt láttam, hogy íme, két nő jön elő; szél volt a szárnyukban, és a szárnyuk olyan volt, mint a gólya szárnya; és felemelték a vékát a föld és az ég közé.
10Mondtam ekkor annak az angyalnak, aki bennem beszélt: ‘Hová viszik ezek a korsót?’
11Mondta nekem: ‘Házat építenek neki Sinneár földjén, és ha készen van, leteszik ott a maga helyére.’