1Mi előnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek?
2Sok, minden tekintetben. Éspedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
3Mit számít az, hogy közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége megszünteti-e Isten hűségét? Bizony nem!
4Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug, amint meg van írva: „Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled”. (Zsolt 116,11;Zsolt 51,6)
5De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? — Emberi módon szólok.
6Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?
7De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst?
8És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Az ilyen embereket méltón sújtja az ítélet.
9Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind alá vannak vetve a bűnnek,
10amint írva van: „Nincs egy igaz ember sem;
11nincs, aki értene, nincs, aki keresse Istent;
12mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek, nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem. (Préd 7,20; Zsolt 14,1-3)
13A torkuk tátongó sír, nyelvüket álnokul forgatják,, kígyók mérge van az ajkuk alatt. (Zsolt 5,10;Zsolt 140,4)
14Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk. (Zsolt 10,7)
15Lábuk gyors a vérontásra.
16Csapás és szerencsétlenség van útjaikon,
17s a békesség útját nem ismerik, (Iz 59,7-8)
18Isten félelme nincs a szemük előtt”. (Zsolt 36,2)
19Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá!
20Mert nincs az az ember, aki megigazul előtte a törvény tettei által. Hiszen a törvény csak megismerteti a bűnt. (Zsolt 143,2)
21Most azonban Isten igazvolta nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla.
22Istennek ez az igazvolta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen.
23Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.
24Ingyen igazulnak meg az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van,
25akit Isten rendelt vére által történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltűrte az előző idő bűneit
26Isten béketűrésével, hogy kimutassa — mondom — a maga igazvoltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.
27Lehet-e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által.
28Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.
29Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!
30Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által.
31Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt.