Revelation 11
1 Akkor mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: „Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne imádkozókat!
2 De a templomon kívül levő tornácot hagyd ki, és ne mérd meg, mert azt átadták azoknak a nemzeteknek, amelyek a szent várost negyvenkét hónapig taposni fogják. (Iz 63,18)
3 Meg fogom hagyni két tanúmnak, hogy ezerkétszázhatvan napig jövendöljenek, szőrzsákba öltözve.”
4 Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak. (Zak 4,3.11-14)
5 Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elő a szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki bántani akarja őket, akkor azt meg kell ölni.
6 Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az eső prófétálásuk napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat, és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják. (1 Kir 17,1;Kiv 7,17;1 Sám 4,8)
7 Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket. (Dán 7,3.7.21)
8 A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették.
9 A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni.
10 A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
11 De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke szállt beléjük. Lábukra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. (Ez 37,10;Ter 15,12)
12 Ekkor egy hatalmas hangot hallottak az égből, amely azt mondta nekik: „Szálljatok fel ide!” Erre fölszálltak az égbe a felhőben, ellenségeik pedig látták őket. (Kiv 19,24;2 Kir 2,11)
13 Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összeomlott. A földrengésben név szerint hétezer ember vesztette életét. A többiek megrettentek, és dicsőítették az ég Istenét. (Ez 38,19-20)
14 A második jaj elmúlt, de íme, csakhamar eljön a harmadik jaj!
15 A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A mi Urunké és az ő Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön-örökké!”
16 Ekkor a huszonnégy vén, aki Isten előtt ült székein, arcra borult, és imádta Istent, mondván:
17 „Hálát adunk neked, mindenható Úristen, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz. (Zsolt 99,1)
18 A nemzetek ugyan haragudtak, de eljött a te haragod,, és az idő, hogy a halottakat megítéljék, és megadják a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és azoknak, akik nevedet félik, a kicsinyeknek és a nagyoknak,, és hogy kiirtsák azokat, akik megrontották a földet.” (Zsolt 2,5;Zsolt 115,13)
19 Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt. (1 Kir 8,6;Kiv 19,16G; 9,24)