1Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A „Mahálát” szerint. Éneklésre.
2Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.