Psalms 79
1 Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2 Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak.
3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket.
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.
5 Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?
6 A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet.
7 Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét!
8 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk.
9 Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, bocsásd meg bűneinket a te nevedért!
10 Miért mondják a pogányok között: „Hol van az ő Istenük?” Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása.
11 Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.
12 Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram.
13 Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedetn emzedékről nemzedékre!