1A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
2Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle, akik gyűlölik őt.
3Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el, ahogyan a viasz elolvad a tűzön, Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el!
4Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben.
5Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte,
6aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában.
7Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.
8Isten, amikor néped élén kivonultál, amikor a sivatagon áthaladtál,
9megremegett a föld, csepegtek az egek, a Sínai Istenének színe előtt, Izrael Istenének színe előtt.
10Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted.
11Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.
12Az Úr mondja a szót; szüzek serege hozza az örömhírt:
13„A seregek királyai futva futnak, a háznak szépe zsákmányt osztogat.
14Ti pedig békén pihentek az aklok között, akárcsak az ezüstszárnyú galambok, halvány, aranyszínű tollakkal.
15Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat, hótól fehérlik a Szelmon.”
16A Básán hegye Isten hegye, a Básán hegye sok ormú hegy.
17Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott? Bizony, ott fog lakni az Úr örökké!
18Tízezernél is több a harci szekere Istennek: bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe.
19Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél; hódolati ajándékként embereket fogadtál, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak.
20Áldott legyen az Úr minden nap! Üdvösségünk Istene hordoz minket.
21A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.
22De Isten összezúzza az ő ellenségei fejét, a bűneikben járók bozontos koponyáját.
23Így szól az Úr: „Hazahozlak Básánból, a tenger fenekéről is visszahozlak,
24hogy lábad vérben gázoljon és kutyáid nyelve is részt kapjon az ellenségből.”
25Látták, Isten, amint bevonultál, Istenem, királyom, bevonulásod a szentélybe.
26Elöl mennek az énekesek, utánuk a kobzosok, középen a dobverő leányok.
27„Áldjátok gyülekezetekben az Úr Istent, akik Izrael forrásából származtok.”
28Ott az ifjú Benjamin aki vezeti őket, Júda fejedelmei vezéreikkel, Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.
29Mutasd meg, Isten, hatalmadat; erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél.
30Jeruzsálemi templomodba királyok hozzanak neked ajándékot.
31Fenyítsd meg a nádas vadját, a népek tehenei között a bikák csordáját: boruljanak le ezüst kincseikkel; szórd szét a háborúra vágyó népeket!
32Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai, Etiópia sietve emelje kezét Istenhez.
33Föld országai, Istennek énekeljetek, zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek,
34aki kezdettől fogva az egek egén trónol; íme, onnan hallatja szavát, hatalmának szavát.
35Magasztaljátok Isten dicsőségét. Az ő felsége honol Izrael felett, az ő ereje a fellegek között.
36Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben! Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének. Áldott legyen Isten!