1A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.
2Uram, ne feddj meg bosszúságodban, és ne fenyíts meg engem haragodban.
3Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok, gyógyíts meg, Uram, mert csontjaim remegnek.
4Lelkem teljesen összezavarodott, Uram, meddig késlekedsz még?
5Fordulj felém, Uram és ments meg engem, szabadíts meg irgalmadban engem!
6Hisz a halál honában senki sem emlékezik meg rólad, s az alvilágban ki dicsér téged?
7Kimerültem a sóhajtozásban, éjjelenként megfürösztöm ágyamat, könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet.
8Szememet a bánat homályossá tette, aggá lettem sok ellenségem miatt.
9El tőlem mind, ti gonosztevők, mert az Úr meghallgatta sírásom szavát!
10Az Úr meghallgatta könyörgésemet, az Úr figyelembe vette imádságomat.
11Valljon szégyent és zavarodjon össze minden ellenségem, távozzon mind és valljon szégyent.