1A karvezetőnek. A „Mahálát” szerint. Maszkíl Dávidtól. Így szól szívében az esztelen: „Nincs Isten.”
2Romlottak lettek és utálatosságokat művelnek, nincs, aki jót cselekedne.
3Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e még okos, aki Istenre gondol?
4Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien, nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem!
5Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint a kenyeret? Nem hívják segítségül Istent,
6és ott remegnek és félnek, ahol félni nem kell. Mert Isten szétszórta azoknak a csontjait, akik téged szorongattak, szégyenbe jutottak, mert Isten elvetette őket.
7Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob és örvendezik majd Izrael.