1Ének. Kóré fiainak zsoltára.
2Nagy az Úr, minden dicséretre méltó Istenünk városában.
3Pompás magaslat az ő szent hegye, gyönyörűsége az egész földnek. Sion hegye messzi észak, a nagy király városa,
4házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket.
5Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek,
6de ahogy meglátták, ámulatba estek, megrémültek, megremegtek;
7rettegés fogta el őket ott, s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem.
8Hatalmas széllel összetörted a tarzisi hajókat.
9Amint hallottuk, magunk is láttuk, hogy a seregek Urának városát, a mi Istenünknek városát örökre alapította Isten!
10Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten, templomod belsejében.
11Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is betölti a föld határait; jobbod igazsággal teljes.
12Örvendezik Sion hegye, s Júda leányai ujjongva örülnek ítéleteidnek, Uram.
13Járjátok körül Siont, nézzétek meg, számláljátok meg tornyait!
14Tekintsétek meg erődítéseit, járjátok be házait, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek!
15Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké, ő vezet minket mindörökké!