1A karvezetőnek. Kóré fiaitól. A „Szüzek” szerint. Ének.
2Menedékünk és erőnk az Isten, a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.
3Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld, merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.
4Zúgjanak bár és háborogjanak vizei, rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.
5Folyó árja örvendezteti meg Isten városát, a Fölséges megszentelt hajlékát.
6Isten lakik benne: nem inog meg, mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.
7Nemzetek háborogtak, országok inogtak, de ő hangját hallatta és megrendült a föld.
8Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!
9Jöjjetek és lássátok az Úr műveit, csodáit, amelyeket a földön végbevitt. Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,
10széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket, tűzben égeti el a pajzsokat.
11Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten: magasztalni fognak engem a nemzeteknek, s magasztalni fog a föld.
12Velünk van a seregek Ura, Jákob Istene a mi menedékünk!