1Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva.
2Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság.
3Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam.
4Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében.
5Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: „Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.” És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.
6Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.
7Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével.
8Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; rajtad tartom szemem.
9Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád.
10Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi.
11Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!