Psalms 30
1 Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.
2 Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.
3 Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem.
4 Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.
5 Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét!
6 Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.
7 Mikor dúslakodtam, így szóltam: „Nem fogok meginogni sohasem.”
8 Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem.
9 Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem.
10 Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?
11 Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem.
12 Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül,
13 hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!