1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2Uram, hatalmadon örvend a király, és mérhetetlenül ujjong segítségeden.
3Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának óhajtását.
4Sőt elébe siettél boldogító áldással, fejére színarany koronát helyeztél.
5Életet kért tőled, s te megadtad neki, hogy sokáig éljen, időtlen időkig.
6Segítséged folytán nagy a dicsősége, dicsőséggel és nagy ékességgel ruháztad fel őt.
7Valóban, áldássá tetted őt mindörökre, megörvendeztetted vidámsággal színed előtt.
8Minthogy az Úrban bízik a király, meg nem inog a Fölséges irgalmából.
9Érje utol kezed minden ellenségedet, érje el jobbod minden gyűlölődet!
10Tedd őket hasonlókká tüzes kemencéhez, abban az időben, amikor megjelensz. Nyelje el őket haragjában az Úr, és a tűz eméssze el őket!
11Pusztítsd el magzataikat a földről, utódaikat az emberek fiai közül!
12Mert gonoszat határoztak ellened, álnok terveket szőttek, de semmit sem vihettek keresztül.
13Mert te megfutamítottad őket, íjaddal célba vetted arcukat.
14Kelj fel, Uram, hatalmaddal! Hadd magasztaljuk erődet énekkel és zsoltárral!