Psalms 19
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt.
3 Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat.
4 Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket:
5 az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk.
6 Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának.
7 Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát.
8 Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek.
9 Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet.
10 Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak.
11 Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél.
12 Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges.
13 Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől,
14 és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok.
15 Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!