Bible

1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk. 2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket, 3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: „Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból”, mondták, akik elhurcoltak minket. 4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön? 5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! 6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek! 7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: „Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!” 8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért! 9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!