1Ének. Dávid zsoltára.
2Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!
3Ébredjen a hárfa és a lant, hadd keltsem fel a hajnalt!
4Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.
5Mert irgalmad felér az egekig és hűséged a fellegekig.
6Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen, s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!
7Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!
8Szent helyén így szól Isten: „Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem nektek Szukkót völgyét.
9Enyém Gileád és enyém Manassze, Efraim az én fejem sisakja, Júda az én jogaram,
10Moáb a tál, amelyben mosakszom; Edomra vetem sarumat, a filiszteusok barátaimmá lettek.”
11Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?
12Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?
13Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,
14de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.