1A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát,
2leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát.
3Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain:
4„Aki tudatlan, jöjjön hozzám!” S a dőréknek üzente:
5„Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!
6Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!”
7Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.
8Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.
9Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!
10A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság,
11mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.
12Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!
13Dőreség-asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud.
14Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén,
15hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak:
16„Aki tudatlan, jöjjön hozzám!” S a dőréknek ezt üzeni:
17„A lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!”
18És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!