Proverbs 5
1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,
2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,
3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,
4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,
6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.
7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!
8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,
9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,
10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,
11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested — és ne mondd:
12 „Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!
14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!”
15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!
16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?
17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.
18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!
19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge — részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!
20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?
21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!
22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,
23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!