1Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:
2„Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak birtokukból
3városokat lakóhelyül s legelőket a városok körül, hogy a városokban lakjanak, a legelők pedig juhaik és állataik eltartására szolgáljanak.
4Utóbbiak a város falától kifelé, körös-körül, ezer könyöknyire terjedjenek:
5keleten legyen egy kétezer könyöknyi, délen is legyen egy kétezernyi, a nyugatra néző tenger felé is legyen egy ekkora nagyságú, végül az északi oldalon is egy ugyanilyen terjedelmű legelő, úgyhogy középen legyenek a városok és künn a legelők.
6A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok,
7vagyis összesen negyvennyolcat, legelőikkel együtt.
8Ezeket a városokat Izrael fiainak birtokából kell adni: azoktól, akiknek több van, több várost kell elvenni, akiknek kevesebb van, kevesebbet: mindegyik a maga örökségének mértékéhez képest adjon városokat a levitáknak.”
9Azt mondta az Úr Mózesnek:
10„Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére,
11határozzátok meg, amely városok szolgáljanak a menekvők oltalmára, azok számára, akik akaratlanul vért ontottak,
12hogy azt, aki ezekbe menekül, ne ölhesse meg a megöltnek a rokona, míg a közösség elé nem áll, s ügyét meg nem ítélik.
13E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni,
14három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen,
15s mind Izrael fiai, mind a jövevények, mind az idegenek ezekbe meneküljenek, ha akaratlanul vért ontottak.
16Ha valaki vasszerszámmal üt meg valakit, úgy, hogy a megütött meghal, akkor az illető gyilkosságban vétkes és haljon meg maga is;
17ha kővel hajít meg valakit, úgy, hogy a meghajított meghal, akkor ugyanígy bűnhődjék;
18ha faszerszámmal ütnek meg valakit, úgy, hogy meghal, akkor bosszút kell érte állni annak a vérével, aki megütötte:
19a meggyilkoltnak a rokona ölje meg a gyilkost, mihelyt rátalál, ölje meg.
20Ha valaki gyűlölségből taszít meg valakit, vagy lesből hajít meg valamivel,
21vagy ellenségeskedésből üt meg a kezével, úgy, hogy az meghal, akkor az, aki megütötte, gyilkosságban vétkes: a meggyilkoltnak a rokona, mihelyt rátalál, ölje meg.
22Ha azonban véletlenségből, gyűlölség
23és ellenségeskedés nélkül követ el valaki ilyesmit,
24s ezt a nép hallatára, amikor az emberölés tettese és a vérrokon között levő ügyet megtárgyalják, igazolják,
25akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal.
26Ha az emberölés tettesét a menekvők számára rendelt városok határán kívül
27találja a vérbosszuló és megöli, akkor az, aki megöli, nem követ el bűnt,
28mert a menekültnek a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia; annak halála után az emberölés tettese visszatérhet földjére.
29Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken.
30A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni.
31Váltságot ne fogadjatok el attól, aki vétkes a vérben: legott haljon meg ő maga is.
32A száműzöttek, s az elmenekültek semmiképpen sem térhetnek vissza városukba a főpap halála előtt.
33Ne szentségtelenítsétek meg lakóföldeteket: az ártatlanok vére megszentségteleníti, s másképp nem lehet megtisztítani, mint csak annak a vére által, aki a más vérét kiontotta.
34Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom.”