1Azt mondta ekkor Bálám Báláknak: „Építs itt nekem hét oltárt, s készíts ide ugyanannyi fiatal bikát s ugyanannyi kost.”
2Miután ő megtette ezt Bálám szavai szerint, bemutattak közösen mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.
3Majd azt mondta Bálám Báláknak: „Állj egy kissé egészen elégő áldozatod mellett, míg elmegyek, hátha találkozom az Úrral: akármit parancsol, majd elmondom neked.” Amikor fölment egy kopár dombra,
4találkozott Istennel. Ekkor Bálám így szólt hozzá: „A hét oltárt felállítottam, bikát és kost rajtuk bemutattam.”
5Erre az Úr ezt a szót adta Bálám szájába: „Térj vissza Bálákhoz, és ezt és ezt mondd.”
6Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva Bálákot és a moabiták valamennyi fejedelmét.
7Erre elkezdte példázatát és azt mondta: „Arámból hozatott el engem Bálák, Moáb királya, napkelet hegyeiről: ‘Gyere, üzente, s átkozd meg Jákobot, Siess, s átkozd el Izraelt.’
8Hogy átkozzam meg, akit nem átkozott meg Isten? Miképp átkozzam el, akit nem átkoz el az Úr!
9A szirtek tetejéről látom, A halmokról szemlélem: Külön fog lakni e nép S a nemzetek közé nem számítja magát.
10Ki számlálhatná meg Jákob porát S tudná Izrael ivadékának számát? Bár halnék meg én az igazak halálával S olyan lenne végem, mint amilyen az övék!”
11Azt mondta erre Bálák Bálámnak: „Mit művelsz? Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te épp a fordítottját teszed, és megáldod őket!”
12Az így felelt neki: „Szólhatok-e egyebet, mint amit az Úr parancsolt?”
13Azt mondta erre Bálák: „Gyere velem valami más helyre, ahonnan Izraelnek egy részét látod, de az egészet nem láthatod, s átkozd meg onnét.”
14Miután fel is vitte egy magas helyre, a Fászga tetejére, Bálám hét oltárt épített, mindegyiken bemutatott egy bikát meg egy kost,
15és azt mondta Báláknak: „Állj itt egészen elégő áldozatod mellett, míg én találkozom az Úrral.”
16Ekkor megjelent az Úr és szót adott a szájába, és azt mondta: „Térj vissza Bálákhoz, s ezt és ezt mondd neki.”
17Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva őt és vele a moabiták fejedelmeit. Azt mondta neki Bálák: „Mit mondott az Úr?”
18Erre ő elkezdte példázatát, s azt mondta: „Állj meg, Bálák, s hallgasd, halljad Szefor fia!
19Isten nem ember, hogy hazudjon, s nem ember fia, hogy változzon. Mond-e hát valamit anélkül, hogy megtenné? Szól-e valamit anélkül, hogy teljesítené?
20Áldani küldtek, s az áldást meg nem tagadhatom.
21Nincsen bálvány Jákobban, nem látható bálványkép Izraelben. Az Úr, az ő Istene van ővele, s a Király győzelmi harsonája zeng benne.
22Isten hozta ki őt Egyiptomból, olyan az ereje, mint az orrszarvúé.
23Nincs jósolás Jákobban, s nincs varázslás Izraelben: idejében megmondják Jákobnak, és Izraelnek, mit fog művelni Isten.
24Íme, felkel e nép, mint a nőstény oroszlán, s felemelkedik, mint a hím oroszlán: le nem fekszik, míg zsákmányt nem eszik s a megöltek vérét nem issza.”
25Azt mondta erre Bálák Bálámnak: „Ne átkozd, és ne is áldd meg őt!”
26Ő azonban azt mondta: „Nemde megmondtam neked, hogy amit az Úr parancsol, azt fogom tenni.”
27Azt mondta erre neki Bálák: „Gyere, hadd vezesselek valami más helyre, hátha úgy tetszik majd Istennek, hogy onnan megátkozd őket.”
28Ezután elvitte a Fogor hegy tetejére, amely a sivatagra néz,
29és azt mondta neki Bálám: „Építs nekem itt hét oltárt, aztán készíts ide ugyanannyi bikát, és ugyanannyi számú kost!”
30Úgy tett Bálák, ahogy Bálám mondta, s bemutatott mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost.