1Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába, azé, aki békét hirdet. Üld meg, Júda, ünnepeidet és váltsd be fogadalmaidat, mert nem halad át többé rajtad Béliál; mindenestül elveszett!
2Felvonul előtted, aki szétszór téged, aki ostrom alá veszi ostromműveidet; „Lesd csak az utat, tedd erőssé derekadat, Szedd össze minden erődet!”
3Mert helyreállítja az Úr Jákob dicsőségét és Izrael dicsőségét egyaránt; bár a pusztítók széjjelszórták őket, és tönkretették csemetéiket.
4Hőseinek pajzsa tűzpiros, seregének emberei karmazsin színű ruhát viselnek; fáklyaként tündöklik harci szekereinek szerszáma, amikor felkészül a hadra, és kocsisai toporzékolnak.
5Az utakon vágtáznak a szekerek, és összetorlódnak a tereken. Olyanok, mint a fáklyák, mint a cikázó villámok.
6Számba veszik a vitézeket, rohannak útjukon; gyorsan felhágnak falaira, és elkészítik a védőtetőt.
7Nyitva állnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik.
8Az Úrnőt csupasszá teszik és fogságba viszik, rabszolganői nyögnek majd, mint a galambok, és mellüket verik.
9Ninive olyan, mint a víztároló, amelyből elillant a víz. „Álljatok meg, álljatok meg!” — De egy sincsen, aki megfordulna.
10„Raboljátok el az ezüstöt, raboljátok el az aranyat!” Se szeri, se száma a kincseknek, a mindenféle drága edényeknek.
11Széthányják, széjjeltépik, szerteszaggatják; szívük elcsügged, térdük remeg; teljesen cserben hagyja őket derekuk, és mindannyiuk arca olyan, mint a fekete fazék.
12Hol van hát az oroszlánok búvóhelye s az oroszlánkölykök tanyája, ahová megbújni járt az oroszlán, az oroszlánkölyök, és nem volt, aki felriaszthatta volna?
13Zsákmányolt egykor az oroszlán, hogy jóllakjanak kölykei, és öldösött nőstényei számára; prédával töltötte meg barlangjait, és lakóhelyét zsákmánnyal.
14„Íme, én ellened megyek! — mondja a Seregek Ura. — Füstté égetem szekereidet, oroszlánkölykeidet kard emészti meg; véget vetek a földön zsákmányolásodnak, és nem hallatszik majd többé követeid szava.”