Micah 6
1 Halljátok meg, amit az Úr mond: „Rajta, szállj perbe a hegyek előtt, és hallják meg szavadat a dombok.”
2 Hallják meg az Úr perelő szavát a hegyek és a föld erős alapjai, mert az Úrnak pere van népével, és Izraellel perbe száll.
3 „Én népem, mit tettem neked? Vagy miben voltam terhedre? Felelj nekem!
4 Talán mert kihoztalak Egyiptom földjéről, és megszabadítottalak a rabszolgaházból, és elküldtem előtted Mózest, Áront és Mirjámot?
5 Én népem, gondolj csak arra, mit tervezett Bálák, Moáb királya, és mit felelt neki Bálám, Beór fia — Szittimtől Gilgálig —, és el kell ismerned az Úr igazát.”
6 „Hogyan áldozzam méltóképpen az Úrnak? Hajtsak-e térdet a fölséges Istennek? Vigyek-e neki egészen elégő áldozatokat és egyesztendős borjúkat?
7 Meg lehet-e engesztelni az Urat kosok ezreivel, vagy az olajpatakok sok ezrével? Adjam-e oda elsőszülöttemet vétkemért, ágyékom gyümölcsét életem bűnéért?”
8 Megmondta neked, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hűségesen járj Isteneddel.
9 Kiáltja az Úr szava a városnak — és üdvössége lesz azoknak, akik nevedet félik —: „Halljátok meg, törzs és akik összegyűltetek! — De ki fogadja meg?
10 Vajon tűrhetem-e még a hamis vékát, és a teljes haragra méltó, megkisebbített éfát?
11 Jóváhagyhatom-e én a hamis mérleget és a zacskó csalfa súlyait?
12 Gazdagjai megteltek gonoszsággal, lakói hazugságot beszéltek, és csalárd a szájukban a nyelvük.
13 Ezért kezdtelek én is megverni téged, elpusztítani bűneid miatt.
14 Ha eszel, jól nem fogsz lakni, és önmagadban szenvedsz megaláztatást; amire szert teszel, meg nem mentheted, és akiket megmentesz, én kardélre adom.
15 Vetsz majd, de nem aratsz; taposod az olajbogyót, de nem kenheted meg magadat olajjal; mustot sajtolsz, de nem iszol bort.
16 Mert Omri parancsaihoz tartod magadat, és Ácháb házának minden cselekedetéhez; az ő szándékaik szerint jársz, hogy romlásba taszítsalak és a benned lakókat gúny tárgyává tegyem; hordozni fogjátok népem gyalázatát.”