1Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz terveiket, mert kezüknek hatalmában van.
2A szántóföldeket megkívánják és erőszakkal elveszik, a házakat elrabolják; erőszakosan bánnak a férfivel és háznépével, a gazdával és birtokával.
3Ezért így szól az Úr: „Íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből nem vonjátok ki majd nyakatokat; és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz ez!
4Azon a napon majd példázatot költenek rólatok, és siratóéneket, amely így szól: ‘Teljesen ki vagyunk fosztva, népem osztályrésze gazdát cserél, senki nem adja vissza, mezőink a fosztogatók zsákmányai lettek.’
5Ezért nem lesz senkid sem, aki kötéllel osztályrészt mérjen ki neked az Úr gyülekezetében.”
6Azt mondják ők: „Ne prédikáljatok!” „Ne hirdessetek ilyeneket! Nem érhet gyalázat!”
7Talán átok van Jákob házán? Vajon rövid-e az Úr türelme, vagy ilyenek-e az ő szándékai? Nem jók-e szavai az iránt, aki helyes úton jár?!
8Ti támadtok ellenségként népemre, lehúzzátok a köntöst, a ruhát azokról, akik nyugodtan járnak, háborús foglyokká teszitek őket.
9Népem asszonyait kiűzitek kellemes házukból, kisdedeiket örökre megfosztjátok dicsőségemtől.
10„Keljetek fel, távozzatok, mert nincs itt nyugvóhelyetek!” Elpusztultok a tisztátalanság miatt, megsemmisítő pusztulással.
11Ha lenne egy szélhámos férfi, és ezt a hazugságot koholná: „Borról és italról prédikálok”, akkor ennek a népnek az volna a prófétája.
12Egy szálig összegyűjtelek, Jákob, összeterelem Izrael maradékait! Összegyűjtöm őket, mint a juhokat az akolban, mint a nyájat a karámban, nagy lesz a tolongás az emberek sokasága miatt.
13Előttük jár, aki utat tör, utat nyitnak, és ők kitörnek, és áthaladnak a kapun és kimennek rajta; előttük halad királyuk, és élükön jár az Úr.