1Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.
2Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait
3és megkérdezte tőle: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
4Jézus ezt válaszolta nekik: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok:
5A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. (Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1)
6Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
7Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat?
8Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak.
9Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.
10Ő az, akiről írva van: ‘Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat’. (Kiv 23,20; Mal 3,1)
11Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.
12A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.
13Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt;
14és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön.
15Akinek van füle, hallja meg.
16Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek,
17és mondják: ‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.’
18Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: ‘Ördöge van!’
19Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’ De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.”
20Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg:
21„Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban.
22De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.
23És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. (Iz 14,13.15)
24De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”
25Abban az időben így szólt Jézus: „Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.
26Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
27Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
28Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.
29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű — és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer 6,16)
30Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”