1Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött.
2Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak.
3A farizeusok ugyanis, és általában a zsidók, hacsak kezüket egy maréknyi vízzel meg nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományát.
4Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem mosdanak; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását.
5Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: „Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?”
6Ő ezt felelte nekik: „Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: ‘Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.
7Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’. (Iz 29,13)
8Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.”
9Majd így folytatta: „Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok.
10Mózes ugyanis azt mondta: ‘Tiszteld atyádat és anyádat’; és: ‘Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg’. (Kiv 20,12; 21,17)
11Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna’,
12azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért,
13s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet tovább adtok; és sok más effélét cselekszetek.”
14Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: „Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:
15Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.
16Akinek füle van a hallásra, hallja meg.”
17Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről.
18Így válaszolt nekik: „Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt,
19mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig az árnyékszékre kerül?” Ezzel megtisztított minden ételt.
20„Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az teszi tisztátalanná az embert.
21Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok,
22hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség.
23Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.”
24Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban.
25Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult.
26Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt.
27Ő azt mondta neki: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.”
28De az asszony folytatta: „Uram! A kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!”
29Erre ő azt felelte neki: „Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.”
30Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.
31Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába.
32Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét.
33Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét,
34majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: „Effeta!”, azaz „Nyílj meg!”
35Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt.
36Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették.
37Szerfölött csodálkoztak és mondták: „Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!”